Zakariás Erzsébet: A tudomány álcája. Válasz Szakál Anna recenziójára
„Igen örvendetes, hogy a fiatal néprajzos szakemberek keresik a helyüket a világban, és nincs abban semmi kivetnivaló, hogy maguk is fölismerik: az önérvényesítés egyik legkézenfekvőbb útja a kritika. Az immár Kolozsváron is megerősödött, színvonalas néprajzszakos képzés is tehetséges és jól felkészült szakembereket enged útjukra. Az is örvendetes, hogy az ELTE volt diákja, a kolozsvári Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék doktori iskolájának hallgatója, Szakál Anna kitünteti figyelmével a Vót, hol nem vót című kötetet, és az Etnoszkóp első számában recenziót közöl a csángó mesegyűjteményről. Ám az örömbe, mint rendesen, üröm is vegyül, mivelhogy Szakál Anna recenziója nem problémátlan munka. A kötetről úgy ír egy vehemensen ledorongoló, megsemmisítő kritikát, olyan görcsös hibakereséssel, hogy azt a képzetet kelti az olvasóban: megbízást teljesít, vagy legalábbis egy előre eltervezett ítéletet, véleményt igyekszik mindenáron bebizonyítani. […]”Benedek Katalin: Mikrofilológiai kiegészítések az Etnoszkóp első számának mesevonatkozású cikkeihez
A 60. születésnapját ünneplő V.G.-nak
„2011–2012 fordulóján előbb Budapesten, majd Kolozsváron mutatták be az Etnoszkóp című folyóirat első, szövegfolklorisztikának szentelt számát. Örvendetes dolog, hogy a tehetséges, friss szakirodalmon felnőtt, fiatal folkloristák első színrelépésükkor egyes égetően fontos, rég megoldásért kiáltó, alapvető szövegfolklorisztikai feladatok elvégzését vállalták fel. Nem lévén szakkutatója a folyóiratszám mesevonatkozásokon kívüli témáinak, megjegyzéseimmel csak két mesei tárgyú írás szakirodalmi hátteréhez kívánok hozzászólni, a végén megpróbálva eloszlatni néhány félreértést is. Az Etnoszkóp egyik közleménye Szakál Anna problémafelvető recenziója Zakariás Erzsébet Vót, hol nem vót című moldvai csángó népmeséket közzétevő kötete kapcsán. Ami Szakál Anna recenziójában a történeti mesekiadási feladattal birkózók számára való problémafelvetést illeti, ezzel kapcsolatban valóban megfontolható, hogy az eddigi szempontok milyen előnyökkel/hátrányokkal jártak, relevánsak-e a célkitűzések, az eddig ezen a téren eredményt produkálók milyen megoldási lehetőségek közül választhattak és választásuk elfogadható-e vagy vitatandó. […]
2011 | 1. évfolyam 1. szám
Nagy Ilona: Beköszöntő
Ilona Nagy: Introduction
Nagy Réka: Egy 20. századi „betolakodó író” életpályája és munkássága
Egy kéziratos hagyaték vizsgálatán alapuló kutatás problémái, lehetséges megközelítései
Chikány Judit: A cigányok harca NagyidánA 19–20. században az íráshasználat térhódításával a munkásság és a parasztság körében megjelent az alkotók új csoportja: a betolakodó író. A szilágysági Szabó Miklós (1907-1982) kéziratos hagyatékának vizsgálatán alapuló kutatáshoz kapcsolódóan a tanulmány e sajátos íráshasználati, alkotói gyakorlat sajátosságaira, megközelítési lehetőségeire, a kutatás során felmerülő problémákra reflektál.
Havay Viktória: Gaal György német népmesefordításaiDolgozatom Arany János egy epikus költeményének (A nagyidai cigányok) a korabeli, XIX. századi folklór és közköltészeti hagyományban élő szövegpárhuzamaira kíván rámutatni. Olyan szövegpárhuzamokat, érintkezési pontokat próbáltam felfejteni, amelyek talán közelebb vihetnek egyes szövegek/szövegvariánsok. 19. századi újramesélésének módozataihoz, amelyek a közköltészet (ponyvairodalom) vagy a műköltészet (szépirodalom) keretein belül vagy akár e kettő határvidékén mentek végbe. E szövegek vizsgálata egyrészt bizonyos ponyvairodalmi alkotások szövegbázisának felderítését segítik, másrészt az Arany János által újramesélt szövegkorpusz feltárása A nagyidai cigányok című műben további adatokkal egészítheti ki azokat a kutatási eredményeket, amelyek Arany közköltészeti hagyományban való jártasságára mutattak rá az elmúlt években.
Nagy Krisztina: „Én vagyok a Petri gulyás…”A szerző tanulmányában a Georg von Gaal által 1822-ben, Bécsben, német nyelven, Mährchen der Magyaren címmel kiadott első magyar népmesegyűjtemény eddig feldolgozatlan kézirataival foglalkozott. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában őrzött kézirat azért volt ezidáig ismeretlen a kutatók számára, mert német nyelven, fraktur kézírással készült. A szerző ezeket elolvasta, latin betűsen átírta, majd az anyagot összevetette a Georg von Gaalhoz kapcsolható kiadásban megjelent és kéziratban maradt összes magyar népmesével. A kézirat feltárása kapcsán arra a kérdésre, miszerint létezik-e az első magyar népmesegyűjteménynek kézirata, az alábbi választ kapta: egy mese (Die Zwillinge) és egy mesetöredék (Vom weisen Peter) tartalmilag megegyezik az 1822-ben kiadottban szereplőkkel, de egy az egyben kézirat nem található a Materialien zur ungarischen Sagen aus der Sammlung Georg Gaals elnevezésű kéziratcsomóban. Bizonyíthatóan látható azonban, hogy ezek egyazon írott (!) népmese (Buchmärchen) írott variánsai (publishing history). A szerző nyilvánosságra hozta a kézirat tartalmát, keletkezési idejét, továbbá két különlegességre hívta fel a figyelmet: a kéziratok között található három Dugonics András drámafordításra, továbbá a Die Zwillinge mese végén található fordítói megjegyzésre, mely feltehetően a legkorábbi népmesefordítás-technikára vonatkozó adat a magyar népmesekutatás történetében.
Irodalmi-folklorisztikai szövegcsalád-vizsgálat és -elemzés
Vargha Katalin: A mesétől a találós kérdésigA szövegek egymáshoz való viszonyát, működését, „életét” legjobban a klasszika-filológusok által használt szövegcsalád fogalommal írhatjuk le. A szövegcsaládhoz való tartozás feltétele valamilyen rész-egész viszony az egyes szövegek között. A vizsgálat során egy-egy szövegcsoport változatait összegyűjtve nyomon követjük a szövegek vándorlását, változását az időben, különböző társadalmi rétegeken, műfajokon keresztül. A szövegek legnagyobb része a közköltészetből származik, amely mintegy átmeneti réteget alkot a folklór illetve a magas irodalmi alkotások között. Ez a regiszter egyelőre kevéssé kutatott, ezért mind a folklorisztika, mind az irodalomtudomány számára újdonságokkal szolgálhat. Ebben a tanulmányban az „Én vagyok a Petri gulyás...” kezdetű szövegek vizsgálata történik Csörsz Rumen István és Küllős Imola módszertana alapján. Az elsősorban folklór szövegtani elemzést egy táblázat teszi szemléletessé, amely időrendben feltünteti a szövegcsalád huszonhét tagját, ezzel megmutatva a szöveg kiépülésének majd lebomlásának folyamatát. A Petri gulyás dala egy olyan közismert népdal, amelynek műköltészeti változatát is ismerjük Édes Gergely lelkész-költő tollából, az 1820-as évekből. Ezt a verset tartják a magyar irodalmi népiesség egyik legelső művének. A kutatás kiderítette, hogy a versnek közköltészeti előzményei is vannak, majd megírása után szinte azonnal újra bekerült a korabeli kézzel írott énekeskönyvekbe, azaz újra a populáris regiszterbe. Szövegünk ponyván is terjedt, majd bekerült a népköltészeti gyűjteményekbe, mint népdal. Az egyes változatok egymással keveredtek, majd lassan funkciójukat vesztve szétmorzsolódtak. A tanulmány ezt az utat mutatja be, rávilágítva eddig tévesen használt forrásokra, apróbb pontatlanságokra, és először közli Édes Gergely eredeti versét a Petri gulyásról.
Adalékok a magyar szóbeli rejtvények terminológiájához (1789–1935)
Ruth B. Bottigheimer: A tündérmesék eredete, terjedése és a népi narratíva elmélete
Ingo Schneider: Az elbeszélés iránti multidiszciplináris érdeklődés és az
elbeszéléselméletek sokfélesége
Eleonora Sava – Maria Candale: A néprajzi levéltár és a valóság szövegkonstrukciói
Szakál Anna: Egy mesegyűjtemény kiadásának margójára.
Vót, hol nem vót. Moldvai csángó népmesék. Összeállította Zakariás Erzsébet.
Illusztrálta Salat-Zakariás Csaga. Koinónia, Kolozsvár, 2009.
„A fiataloknak is csak ajánlani tudom, hogy ne higgyenek egyik nagy tekintélynek sem.
Nézzék meg, nézzenek utána!”
egyetemi tanár
Számunk szerzői
Authors
